Rántott hús wokban
Nemzeti ételek, receptek, gasztroblog, főzőcske
Indiai kísérletek

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon szeretem az indiai konyhát. Ugyan kicsit európaiasan, vagyis kevésbé csípősen, de imádom a telt szószaikat, a semmihez sem hasonlítható ízgazdagságot. Ezek az ételek az angolszász országokban, elsősorban a nagyszámú indiai bevándorlónak köszönhetően nagyon elterjedtek. Amerikában vagy Angliában olcsón és nagy választékban hozzá lehet jutni autentikus indiai ételekhez. Nálunk talán kevés az indiai bevándorló, így a szubkontinens konyhája még mindig inkább különlegességnek számít. Éttermek szinte csak Budapesten és a sok külföldi egyetemista által lakott városokban találhatók, ráadásul általában nagyon drágák.
Az ételek csípősséget illetően van egy emlékem, amit sosem felejtek el. Amikor Amerikában dolgoztam, sok indiai kollégám volt, és ők nagyon dicsértek egy bizonyos helyi éttermet (ez az a hely, akkor még Cholának hívták, ma már Rasa a neve). Állították, hogy ott annyira autentikusak az ízek, mintha Indiában enne az ember. Ez persze már akkor is vonzott, de panaszkodtam nekik, hogy nekem az indiai ételek szinte ehetetlenül csípősek. Semmi gond, mondták. Szólj hogy „mild”, azaz enyhén kéred, és akkor nem lesz csípős. Ügyelnek a helyiekre gondoltam, elvégre a fehérember, legyen az európai vagy amerikai, kevésbé bírja a csili, gyömbér és társai okozta strapát, mint az ázsiaiak. Így is tettem, és a rendelésnél külön kihangsúlyoztam, hogy enyhén kérem az ételt. Vették a lapot, még a dobozra is nagy betűkkel felvésték, hogy „mild”, enyhe. Örömmel bontottam ki és kóstoltam meg, és tényleg eszméletlenül finom volt. De két órán keresztül tüzet okádtam, és a gyomrom is felmondta a szolgálatot. Akkor kellett szembesülnöm azzal, hogy amit ők enyhének neveznek, az a határa volt annak, amit én meg bírok enni. Ennek ellenére egyre jobban szeretem és talán bírom is az ízeiket, és néhány trükköt bevetve a csípősség is enyhíthető.
De száz szónak is egy a vége, nemrég elhatároztam, hogy megtanulok indiai ételeket főzni. Kezdtem rögtön a legelején, és még a két ünnep között főztem egy menüt.
Indiai menü: a főétel
Az indiai ételek főzéséhez nem feltétlenül kell nagy tudomány. A titok a fűszerekben rejlik. Habár az igazán ínyencek és a menő éttermek egyedi, vagyis saját maguk által összeállított fűszerkeveréket használnak, otthon e nélkül is megúszható a dolog. Budapesten és a nagyobb városokban indiai boltokban vagy éttermekben könnyen hozzá lehet jutni előre elkészített fűszerkeverékekhez. Ez tökéletesen megfelel az otthoni indiai főzéshez, semmilyen tartósítószer vagy adalékanyag nincs benne. Csak előre összekeverték azokat a fűszereket, amiket az ember az indiai piacon összeválogatna magának. Ezek a keverékek egyébként nem teszik kevésbé eredetivé az ételt, hiszen Ázsiában is elterjedtek, masala vagy massala néven találkozhatsz velük.
A főétel csirke curry volt. Ehhez a képen látható fűszerkeveréket használtam, és a doboz hátoldalán leírt receptet főtt krumplival, illetve csicseriborsóval turbóztam fel. Jól sikerült, remek szószos curry lett, a végén belekevert joghurt pedig nagyszerűen tompította a csípősségét.
Frissítés: a csirke curry receptjét ide kattintva találod meg.
Indiai menü: a köret
Köretnek az indiai ételekhez klasszikusnak mondható basmati rizs készült, egy kis sáfránnyal és szegfűszeggel ízesítve. Ettől kicsit édeskés, kicsit csípős, kicsit pikáns ízt kapott, ami nagyon jól ment a hasonlóan gazdag szószos húshoz.
Indiai kenyér – lesz ez még jobb is
Amire a legkevésbé vagyok büszke ebből a menüből, az a hozzá készített kenyér. Habár a képen egészen jól néz ki, valamiért az íze nem közelítette meg azt, amit az indiai éttermekben megszoktam. Az is igaz, hogy ez most nem az általában élesztővel készített, és legismertebb naan, hanem egy másik fajta, chapati volt. Ez egy lapos, élesztő nélküli kenyér, amit én most graham lisztből készítettem. Kicsit kísérletezek még vele, és mielőtt a receptjét kitenném a blogra, megpróbálom teljes kiőrlésű lisztből is megcsinálni, hiszen eredetileg így készítik.
Igazi indiai ital
Számomra az indiai konyha egyik legkedvesebb remeke a mango lassi. Nem csak finom és frissítő, de joghurtos alapja miatt tökéletesen ellátja azt a feladatát, hogy akár a legcsípősebb étel után is kellemes emlékké szelídíti az erős ízeket.
Érdekes egyébként, hogy ennek az italnak mennyire kettős fogadtatása volt a barátaim körében. Vagy nagyon szerették, vagy nagyon nem, nem volt középút. Talán a magyar ízlésnek idegen az egyszerre sós és édes joghurtital. Aki nyitott az új ízekre, annak viszont feltétlenül javaslom, hogy legalább egyszer kóstolja meg. Csípős indiai ételek kiváló kísérője.
Receptek hamarosan!
Képek: Rasa étterem és Szilágyi Balázs
Nincs hozzászólás