Rántott hús wokban
Nemzeti ételek, receptek, gasztroblog, főzőcske
Peanut butter jelly sandwich: mogyoróvajas szendvics lekvárral

Magyar neve: | Mogyoróvajas szendvics lekvárral |
Eredeti neve: | Peanut butter jelly sandwich, PBJ Sandwich |
Származás: | USA |
Mennyiség: | 1 darab |
Előkészítési idő: | |
Pihentetés / kelesztés: | 00 perc |
Főzési / sütési idő: | 00 perc |
Összesen: |
Mogyoróvajas szendvics lekvárral hozzávalók:
- 2 szelet puha, fehér, amerikai típusú toast kenyér (szendvics kenyér)
- 2 evőkanál mogyoróvaj
- 2 evőkanál lekvár
A peanut butter jelly sandwich [magyarul: mogyoróvajas szendvics lekvárral] receptje azon kevesek egyike, amik nem feltétlenül nyerték el a tetszésemet, mégis úgy éreztem, meg kell osztani. Míg egy jóérzésű magyart vagy európait még a „mogyoróvajas szendvics lekvárral” kifejezés hallatán is kirázza a hideg, Amerikában ez amolyan népételnek nevezhető. (A receptet lásd lejjebb.)
A PBJ – ahogy az amerikaiak egyszerűen rövidítve hívják – az USA-beli diákok kedvenc tízóraija. Naponta kerül szalvétában a hátizsákokba, hogy aztán a szünetek között megalapozza a világ talán legelhízottabb nemzetének szinte teljesen tápanyagmentes, ám annál kalóriadúsabb táplálkozási kultúráját. A Wikipedia mogyoróvajas szendvics lekvárral cikke szerint egy amerikai átlagosan 2500 darabot fogyaszt el belőle érettségi előtt. Ez 12 évvel és évente 180 oktatási nappal számolva is azt jelenti, hogy fejenként és naponta több, mint egy darabot…
Az igazi PBJ nem csak azért amerikai, mert hogy ott fogyasztják. Ha az „amerikai” szót itt a fogyasztói társadalom némiképp elkorcsosult, de semmiképp sem fenntartható megfelelőjének tekintjük, akkor ennek ez az étel ékes képviselője.
Egy igazi peanut butter jelly sandwich amerikai toast kenyérből készül, abból a hetekig puha, hófehér fajtából, ami talán adalékanyagon kívül mást nem is tartalmaz. A nevében a „jelly” szó pedig magyarra legjobban lekvárként fordítható, ám mivel kizárólag gyümölcsléből készül, mindenféle gyümölcsdarabtól mentesen, ezért én a lekvárkészítmények alsóbb táborába szavaznám. Ma már olyan termék is kapható egyébként az USA-ban, ahol a mogyoróvajat és a lekvárt egy üvegben, vízszintesen rétegezve kínálják kifejezetten a mogyoróvajas lekváros szendvicshez.
A PBJ esetében tehát a fehér puha toast kenyér mellé ilyen lekvár jön, mégpedig leggyakrabban szőlőből (na szerintem ilyet nálunk nem is lehet kapni) vagy eperből. A mogyoróvaj tekintetében pedig a sima, könnyebben kenhető változat a leggyakoribb.
Mogyoróvajas szendvics lekvárral receptje
- Vegyél szendvicsenként két darab, puha fajta, amerikai szendvics kenyeret és két-két evőkanál mogyoróvajat illetve lekvárt.
- Kend meg az egyik kenyeret a mogyoróvajjal, a másikat a lekvárral, és fordítsd össze őket.
Az amerikai szokás ellenére természetesen ez a szendvics akár normál kenyérrel, akár darabos mogyoróvajjal vagy lekvárral is elkészíthető – bár ettől még nem lesz finomabb. A képeken egyébként darabos mogyoróvajat és jobb minőségű eperlekvárt használtam.
Ennyi. Elkészült az egyik legtipikusabb amerikai étel, a peanut buttery jelly sandwich, vagy PBJ, azaz magyarul mogyoróvajas lekváros szendvics.
És persze mivel ízlések és pofonok különbözőek, ha kedvet kaptál hozzá és ízlik, akkor jó étvágyat!
Rendszeresen csinálok házi mogyoróvajat, eredeti recept alapján. Kíváncsiságból próbáltam ki, azóta követeli itthon a népség. Inkább ezt, mint az agyon cukrozott, mogyorót csak nyomokban tartalmazó bolti izéket.
Nekem bejön! Csináltam mogyoróvajat, és házi lekvárral…
De ezt még tojásba lehet mártani és kisütni, hogy fogyókúrásabb legyen! 🙂
Rántott mogyoróvajas-lekváros szendvics… Hm… Van már az az étel, ami annyira rossz, hogy finom 🙂 🙂 🙂 🙂
Viccet félretéve, olyan receptet találtam a neten amikor ezt a cikket írtam, amiben elkészít a szendvicset, kívülről mindkét oldalát jól megkeni vajjal a kenyérnek, aztán serpenyőben megsüti. Akir írta odáig volt érte, hogy milyen ropogós a külseje, és milyen jól olvad benne a mogyoróvaj.
Jó az amerikai reggelis bejegyzés is, hűen szemlélteti, hogy milyen látvány, amikor egy amerikai bekebelez reggelire egy akkora adag ételt, amit itthon egy 4 fős család. 🙂
🙂
Tetszenek ezek a kis szösszenetek. 🙂 Azért nem olyan nagyon vészes a sós és az édes ütköztetése, főleg úgy nem, ahogy te is írtad, egy jobb minőségű lekvárral pl. a saját spájzból, meg egy házi készítésű mogyoróvajjal mondjuk. Egyszer-egyszer, mértékkel beleférhet, persze 2500-szor nem igazán. 🙂
Ebben a kategóriában írhatnál a palacsinta-bacon-juharszirup triumvirátusról, vagy ami a legrosszabb, az ausztrálok nemzeti kenőanyaga, a vegemite. Brrr! 😀
Köszi 🙂
Nekem egyébként nem az édes-sós párosítással van a bajom, inkább ez a hármas, a toast kenyérrel együtt nem jön be.
A palacsinta-bacon-juharszirup már megíródott, lásd amerikai reggeli 🙂 .
A vegemite, az egy külön kérdés. Egyszer volt hozzá szerencsém, hát tényleg nem egy hagyományos dolog itteni szemmel. Majd egyszer beszerzek valahonnan egy üveggel, és megírom 😀