Egy furcsa szokás Dániában – és a boldog élet kérdése

Van egy furcsa szokás Dániában a boltokban. Ez pedig az, hogy az egész húsokat nem kilóra, hanem darabra árulják. Vagyis pl. nem 2 kg tarját veszel (amit itt a képen látsz 119 koronáért), hanem egy darabot. És a tarja abban a boltban 119 korona lesz akkor is, ha 2 kilós, de akkor is ha 2,5 kg-os.

Elsőre bevallom furcsa volt, és jó magyar szokás szerint addig forgattuk az előre csomagolt húsokat a hűtőpultban, amíg az utolsó grammig is megtaláltuk a legnagyobbat.

De a dán gondolkodás, amikor is nem feltétlenül magadnak és azonnal akarod a legjobbat vagy legnagyobbat, szerencsére ragadós. Amikor az itt bemutatott tarját vásároltam a pulled pork receptemhez, akkor tudtam, hogy csak hárman eszünk majd belőle. Vagyis semmi értelme nem volt nagyobb húst vennem még akkor sem, ha ez az étel amúgy alapvetően eláll, és később is tálalható. Szóval bármilyen meglepő, de azon túl, hogy egy szép és relatív jól fotózható húsdarabot kerestem, a boltban igyekeztem a lehető legkisebbet választani. Ugyanannyiért.

Na de mi köze van ennek a dánok boldogságához?

Azt kb. egy egynapos látogatás alkalmával is leveszi az ember, hogy Dániában valahogy nyugodtabb az élet. De a miért az inkább csak lassan esik le. Ugyanis a híres dán boldogság – bár sokszor a nyugodtság szó akár közelebb állhat ahhoz, ami a valóság – egyszerűen benne van a dánok vérében. És ez a darabra árult hús esetén nagyon jól bemutatható.

Mert legyünk őszinték – és én most az leszek. Ahogy fent is írtam, amikor ezt a bolti kínálatban magyarként először megláttuk, akkor addig forgattuk az előre csomagolt húsokat a hűtőpultban, amíg az utolsó grammig is megtaláltuk a legnagyobbat. Mert nehogy már egy fillérrel is többet fizessünk egy kiló húsért, mint valaki más! Vagy kicsit másik oldalról nézve: még a végén éhen maradunk és mind meghalunk, ha az a három gramm hús nem a miénk lesz, ami a nagyobb csomagolásban van!

De Dániában senki sem így gondolkodik. Megveszi, amire szüksége van. Nem akar többet csak azért, mert lehet. Ha kisebb a társaság, kisebb húst vásárol. Ha többen jönnek, nagyobbat. Ugyanannyiért. Mert pontosan tudja, hogy nem attól lesz jobb a napja, ha 10 ørével (ez a dán korona fillére) jobban jár, vagy ha három falattal több marad neki.

Viszont így mindenkinek az jut, amit a legjobban szeretne. És nincs tolakodás, egymásra mutogatás, fújás-morgás a pultnál. Mert azt is tudják – talán tapasztalatból -, hogy annál a pár ørénél vagy pár extra falatnál igenis fontosabb, hogy az ember hogy érzi magát, és az ember mellett hogy érzik magukat mások.

Na persze egy darab hús nem fogja megváltani a világot, és nincs azzal sem semmi baj, ha máshol meg kilóra adják. De a fillérekre való rákattanás helyett néha talán érdemes lehet a fontosabb dolgokra helyezni a hangsúlyt.

Az egységár becsapós

Amikor ezt a képet és cikket a Facebookon közzétettem, akkor rengetegen hozzászólásban említették, hogy ez így nem is igaz, én jól benéztem, mert rajta van az egységár (korona/kg) a csomagon.

Ez igaz, az egységár tényleg rajta van a csomagoláson, hiszen ez az EU-ban kötelező. De bármennyire is meglepő, az egységár minden egyes csomagoláson más, és úgy van kiszámolva, hogy ugyanaz a végösszeg jöjjön ki minden darab húsra.

Talán ezen a lenti képen látszik valamennyire, hogy minden karaj ugyanannyiba kerül (179 koronába), és mégis van egységár is minden csomagoláson. Amúgy ez az itt látható karaj előre be van irdalva, és a híres dán ropogós bőrös karaj, a Flæskesteg elkészítéséhez szükséges.