Amerikai gulyás

Rántott hús wokban » Amerikai receptek » Amerikai gulyás

Szerző: Szilágyi Balázs Amerikai receptek • Receptek • Húsos receptek • Egytálétel • Tészta receptek - tésztaétel

Ha eddig azt gondoltad, hogy az ananászos pizzánál nem találtak ki elfajzottabb ételkreálmányt, akkor most kapaszkodj meg! Az amerikai gulyás egy létező és népszerű étel, ami darált marhahúsból, paradicsommal, sokféle zöldfűszerrel és szarvacskatésztával készül, és gyakran reszelt sajttal megszórva fogyasztják.

Mi köze ennek a magyar gulyáshoz?

Szerintem semmi. És magyarként nemcsak ezt merem leírni, de azt is, hogy ez az étel távolabb van bármilyen eredeti gulyástól, mint az olaszokat mégannyira megbotránkoztató ananászos pizza az eredeti pizzától. Mert az legalább pizzatészta, paradicsomszósz, és valamilyen feltét.

Az amerikai gulyás viszont nemcsak darált húsból készül – elképzelhetetlen egy magyar számára, ha gulyásról van szó –, de az egész étel lényegében egy paradicsomos szószban főzött darált hús némi tésztával. Ami ugye egyik sem mondható el a magyar gulyásról.

De menjünk még tovább. Az ízesítése ugyanis minden, csak nem magyarosnak mondható, pláne nem gulyásosnak. Persze mi magyarok is főzünk paradicsomos ételeket, de a rozmaring, kakukkfű, bazsalikom és oregánó együttese elég távol áll az eredeti magyar konyhától. Főleg ha a végén reszelt sajttal megszórva fogyasztják. Tulajdonképpen ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor olyan ez az étel, mint egy kicsit elszúrt, mindent-bele bolognai szósz.

Na de akkor még itt se hagyjuk abba a rácsodálkozást az amerikaiak gulyáskreációjára! Mert ha valami őszintén elmondható a gulyásról vagy úgy általában a magyaros ételekről, az az, hogy igenis szeretünk zsírral főzni. És ebben most semmi rossz nincsen. Anélkül, hogy belemennénk-e abba a vitába, hogy miért igenis egészséges a zsír, azért azt minden konyhához értő ember tudja, hogy az ízek igazán a zsírban érvényesülnek. Nem úgy az amerikaiak számára, akik nem csak hozzáadott zsiradék nélkül pirítják a darált marha, hagyma, fokhagyma hármasát a legtöbb esetben, de némelyek a receptjükben odáig merészkednek, hogy még a marhából így kisülő zsírt is leöntik az ételről.

És ami talán még érdekesebb, hogy Amerikában, különösen Új-Angliában szinte felcserélhetően használják az amerikai gulyás és az amerikai chop suey nevet erre az ételre. Annak ellenére, hogy nemcsak földrajzilag van a két eredeti étel távol, de jellegében és ízvilágában is.

Milyen az amerikai gulyás?

Persze hagyjuk meg mindenkinek, hogy neki tetsző ételeket kreáljon, és úgy nevezze el őket, ahogy szeretné. Elvégre nem magyar, hanem amerikai gulyás ennek az ételnek a neve. És ha eltekintünk az előzőektől, mármint hogy semmi de semmi köze az igazi gulyáshoz, de mégis nyitott szemmel nézünk rá, akkor azért érdemes megnézni, hogy milyen is ez az étel.

Angol nyelvterületen - és a világ szinte minden részén - a gulyás szó alatt sűrű, pörköltszerű húsételt értenek, nem a Magyarországon megszokott levest. Ennek fényében jobban érthető ennek az ételnek az elnevezése.

Egyrészt egy egytálételről van szó, amit nagyon egyszerű és viszonylag gyors elkészíteni egyetlen lábasban. Mindennel együtt megvan egy óra alatt, és a végén gyakorlatilag kétszer húsz percig fő minimális felügyelettel. Szóval bárki – bármilyen kezdő is legyen a konyhában – elkészítheti, és sikerrel fog járni.

Másrészt az ízeket tekintve inkább egy olaszos jellegű ételről van szó – persze jó amerikai módra nem igazán van sok köze ízben semmilyen igazán eredeti olasz ételhez sem. Inkább amolyan „olaszos”, ahogy az sok ember fejében kicsit általánosítva megjelenik. Rengeteg paradicsom, oregánó-kakukkfű-bazsalikom-rozmaring egyben (ami így a legritkábban kerül egy valódi olasz ételbe), na és tészta.

Ha mindentől eltekintesz, és magát az ételt nézed, akkor ez egy laktató, finom paradicsomos egytál. Az ízvilágát tekintve olaszos, mintha valaki beszabadult volna a fűszeres fiókba és megpróbált volna mindent beledobálni, amit olasznak tartott. De nem ehetetlen, és abszolút el tudom hinni, hogy ha valaki ennek az ízén nőtt fel, akkor szereti és szívesen fogyasztja.

És még egy dolog. A hús és a tészta aránya nem véletlenül olyan, amilyen. Amerikában általában minden húsos ételben sokkal több a hús arányaiban, mint Európában, különösen Magyarországgal összehasonlítva. Tehát lényegében egy darált marharagut eszel, némi tésztával.

Az amerikai gulyás hozzávalói

Az amerikai gulyás hozzávalóival kapcsolatban van néhány, amiről érdemes kicsit külön is beszélni.

A hús kifejezetten darált marhahús. Persze meg lehet próbálni másfajta húsból is elkészíteni, de úgy már nem lesz eredeti.

Ami a paradicsomot illeti, itt inkább az a lényeg, hogy nagyjából a receptben megadott mennyiségű paradicsomterméket használj. Ez lehet passata (passzírozott paradicsom), polpa (darabolt paradicsom), de lehet saját készítésű passzírozott paradicsom vagy akár (nem édes) paradicsomleves is. Sokan eleve ízesített terméket (marinara szósz, ízesített polpa, enyhébb ízesítésű konzerv pizzaszósz) használnak. Ilyenkor vagy kevesebb fűszert tesznek bele, vagy egyáltalán nem használnak további ízesítést. Paradicsomleves használata esetén kevesebb folyadékot adj hozzá.

És eljutottunk a fűszerekig. Ahogy írtam, ezek akár el is hagyhatók, ha eleve fűszerezett paradicsomot használsz. De általánosságban úgynevezett Italian seasoning megy bele (olasz fűszerkeverék), ami Amerikában boltban is kapható, és a valóságban sok köze nincs Olaszországhoz. Inkább amolyan tegyünk-bele-mindent amit olasznak gondolunk ízesítés. Ez általában oregánó, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, petrezselyem. Kerülhet még hozzá zsálya, borsikafű, fokhagymapor és csili.

Én szárított oregánóból, bazsalikomból, kakukkfűből és csiliből fél teáskanállal tettem bele, valamit aprított friss petrezselyemből és rozmaringból 1-1 teáskanállal, apróra vágva. A fokhagymaport kihagytam, eleve van az ételben fokhagyma. De ezt a fűszerválasztékot kedvedre cserélheted és finomhangolhatod, a recept bármilyen változatban el fog menni autentikus amerikai gulyásnak.

A pirospaprika ízlés szerinti, nem mindenki tesz bele. Én arra gondoltam, hogy ha már gulyás, akkor ezt azért már semmi pénzért nem hagynám ki!

Valamiért a babérlevél az a fűszer, amihez szinte minden receptben ragaszkodnak, és őszintén, szerintem az egyetlen hozzávaló ebben az ételben a pirospaprikán kívül, ami egyáltalán összekötheti a hagyományos magyar gulyással.

Ami a tésztát illeti, a leggyakrabban az amerikai makaróni (elbow macaroni) kerül az amerikai gulyásba. Ez körülbelül az, amit mi szarvacskának vagy az olaszok pipettének, gomitinak vagy chifferinek hívnak. Egyszerűen az USA-ban talán ez a legkedveltebb tészta, ami az amerikai-olasz ételeket illeti. De bármilyen más, főleg hasonló jellegű tésztával jó és autentikus lesz. Én most nem is kaptam ilyet, így riccioli tésztát használtam, ami egy kicsit hosszabb, feltekert spirál alakú, vékony csőtészta.

Az étel egyszerűségéből adódóan a kaliforniai paprika inkább egy plusz, mintsem az alaprecept része lenne. De sokaknál valóban kerül az amerikai gulyásba, és valamennyi plusz ízt és izgalmat visz az ételbe, ezért szerintem jól áll neki.

Bármennyire a totális és végső istenkáromlásnak tűnik magyar szemmel egy gulyásban, de a Worcestershire és a szójaszósz is gyakori hozzávalója ennek a receptnek Amerikában.

Végül az egészet elegendő lehet vízzel is felönteni, de sokszor használnak alaplét. Ehhez a recepthez szerintem különösen illik a marhaalaplé, és legalább ad neki egy kis plusz ízt a paradicsomos húson kívül. De víz, marha-, zöldség- vagy csirkealaplé is tökéletes hozzá.

Három elkészítési variáció

Talán a legelterjedtebb verzió az, amit itt bemutatok: a tésztát együtt főzik a hússal, és az elkészült ételt azonnal tálalják.

Másik lehetőség a tésztát külön kifőzni, és így keverni a húsos szószhoz. Szerintem max. 10 percet lehet így spórolni, de több a munka és az edény vele, és talán nem is lesz annyira ízletes. Ebben az esetben érdemes egy kicsit kevesebb folyadékot használni a szószhoz.

A harmadik variáció, hogy az elkészült ételt – sajttal megszórva vagy anélkül – még beteszik sütőbe, és ott összesütik az egészet.

Felszolgálás

Az amerikai gulyás egy egytálétel, amit önmagában lehet fogyasztani, ahogy kijön a fazékból.

Jellegéből adódóan a hűtőben tárolást és melegítést is jól bírja, az utóbbit inkább mikróban. Viszont a főtt tészta soha nem lesz olyan tárolva és melegítve, mint frissen, ezért javaslom annyit készíteni, ami elfogy egyszerre.

Mivel inkább egy olaszos tésztaételről van szó, ezért gyakran kerül tálaláskor a tetejére reszelt parmezán, cheddar vagy mozzarella sajt.

Az amerikai gulyás története

Az amerikai gulyásnak nincs egyetlen, pontosan beazonosítható eredeti receptje. Bár a neve a magyar gulyásra utal, a ma ismert, darált marhahúsból, paradicsomból és szarvacskatésztából készülő fogás hosszabb fejlődés eredménye. A korabeli receptekből az is kiderül, hogy az „amerikai gulyás” elnevezés alatt régebben egészen különböző ételeket értettek.

Egy 1909-ben, egy kaliforniai újságban megjelent American goulash recept például kockákra vágott marhahússal, rizzsel, paradicsommal, sárgarépával és zellerrel készült. A hozzávalók között sem tészta, sem őrölt paprika nem szerepelt. Ez tehát már a nevében amerikai gulyás volt, de még jelentősen különbözött attól, amit ma ezen a néven ismerünk. És persze már ekkor sem volt köze a magyar gulyáshoz.

A darált marhahús, az amerikai makaróni és a paradicsom együttese ugyanakkor már egy 1910-es, American chop suey néven közölt receptben is megjelent. American goulash néven pedig 1938-ból is ismert olyan recept, amely már a darált marhahús, a paradicsom és a makaróni ma megszokott kombinációjára épült.

Érdekes példa egy 1942-ben megjelent oregoni újságrecept is. Ebben a külön kifőzött makarónit hagymával pirított darált marhahússal, paradicsommal és konzerv paradicsomlevessel keverték össze. Ezután az egészet sütőtálba tették, vajas zsemlemorzsával megszórták, és sütőben megsütötték. Paprika és sajt ebben a változatban sem volt.

Az olcsó, laktató fogás idővel sok amerikai család hétköznapi étele lett, és az iskolai menzákon, közösségi összejöveteleken, valamint egyszerű éttermekben is elterjedt. A recept családonként változik: egyesek zöld kaliforniai paprikával, mások sajttal vagy eltérő fűszerezéssel készítik. Ez a változatosság a mai napig hozzátartozik az amerikai gulyás hagyományához.