Halál a konyhában?! – kísérletek a Rendang Curryvel

Tegnap főztem ebédre egy Rendang Curryt csirkéből, és komolyan mondom, majdnem megtapasztaltuk azt, ami a bejegyzés címe. Vagyis a halált a konyhában.

Amúgy ez az étel az indonéz konyha egyik legismertebbike, és már régóta szemezgettem vele. Különösen a kókusztej fogott meg benne, valamiért ellenállhatatlan vonzalmat érzek a kókusztejjel főzött ázsiai ételek iránt. Most megfőztük, de nem sokon múlott, hogy túléltük. 🙂

Amikor a fűszerkeveréket megpirítottam az olajban, életkorral visszafelé – tehát a legkisebb először – az egész család elkezdett köhögni, és jó tíz percig kellett szellőztetni, mire a csili, gyömbér, galangal és egyéb fűszerek átható, még belélegzéskor is meglehetősen csípős aromája kiment a lakásból. Tehát tévedés ne essék, még csak meg sem kellett kóstolni ahhoz, hogy csípjen, már a szaga is elég volt! Ezt nevezem csípős ételnek!

A curry ettől függetlenül jól sikerült, és meglepő módon a tányérban már kevésbé volt erős, mint amit a főzése közben vártunk tőle. Na, azért nem egy enyhe íz, szerintem a tíz legcsípősebb étel között van még ezzel együtt is, amit életemben kóstoltam. De a hihetetlen mennyiségű kókusztej, ami belefő (a képen látszik a teljesen besűrűsödött szósz, a két személyre főzött adagban három és fél deci kókusztej van, minden aromájával és krémességével együtt) annyira mesésen krémessé teszi ezt az ételt, hogy még aki kevésbé bírja a csípőset, az is el-elfelejti az erejét, és megküzd vele a zamatok miatt.