Séfek, blogok és könyvek, akik inspirálnak

Rengeteg séf, TV-műsor, weboldal, szakácskönyv van, ami inspirál. Egyrészt arra, hogy főzzek, új ételeket vagy technikákat ismerjek meg, örömet leljek ebben a hobbiban. Másrészt ezek közül sokból szerzek konkrét recepteket is, amit kipróbálunk, szeretünk vagy nem szeretünk, és némelyik még a blogra is felkerül. Őket gyűjtöttem most itt össze egy csokorba. Természetesen folyamatosan frissíteni fogom ezt az oldalt, és ahogy újabb gyöngyszemet találok, akit vagy amit érdemesnek tartok arra, hogy felkerüljön ide, bővítem a listát.

Mivel ezt az oldalt egyben elismerésemként is szánom ezeknek az embereknek illetve könyveknek vagy blogoknak, ezért nem csak száraz felsorolást szeretnék, hanem rövidebben-hosszabban írok is róluk. Nem is mennyiségi lista vagy linkgyűjtemény ez, tényleg csak azokat mutatom be, akik nagy hatást tettek és tesznek rám és a konyhai ténykedésemre.

Minden témakörnél belinkeltem az illető séf, könyv vagy blog elérhetőségét. Ha jobban érdekel a téma, a kis képre vagy a névre kattintva részletesebben utána olvashatsz. Mivel a blogom célja a nemzetközi konyha ételeinek bemutatása, ezért ezek az oldalak általában nem magyarul vannak.

Séfek

  • EEmeril Lagasse. Talán a legtöbb inspirációt tőle, ettől a Magyarországon méltánytalanul nem ismert, amerikai séf-vállalkozó-TV sztár személyiségtől kaptam.

    Emeril konyhai stílusára leginkább az USA déli államainak konyhája jellemző, de nem ettől vált népszerűvé. Talán többek között neki köszönhető, hogy először Amerikában, aztán Európában is elterjedt a TV-főzés ma ismert mániája. Na nem a ’80-as évek főzőcske-jellegű műsoraira gondolok, hanem a 24 órán át sugárzó, főzés témájú adókra. A ’90-es évek elején az USA-ban indult Food Network többek között neki köszönhette népszerűségét, amikor is 1997-ben, akkoriban teljesen szokatlan módon olyan főző show-t kezdett forgatni és sugározni, amit leginkább az itthoni Fábry-showhoz tudnék hasonlítani. Nagy közönség a stúdióban, hatalmas díszletek, élő zenekar, vendégek és napi sugárzás tanította az amerikai közönséget főzni. Itt egy részlet egy 1999-es(!) showjából:

    Emerilnek jelenleg 12, USA-szerte híres étterme van. A mai napig rendszeresen forgat TV műsorokat, és szintén rendszeresen jelennek meg szakácskönyvei. Ezen kívül megfizethető minőséget kínáló, saját márkás konyhaeszköz vállalkozásával ebből a piacból is meghatározó szerepet hasított ki magának. Amerikában talán nincs olyan háztartás, ahol a konyhába Emeril így vagy úgy ne lopta volna be magát.

    Fotó: emerils.com

  • JJammie Oliver. Jamie leginkább a főzéshez való hozzáállásával inspirál. Szerintem ő volt az, aki tizenegynéhány évvel ezelőtt, fiatal kora ellenére megmutatta Európának, hogy a főzés nem feltétlenül fárasztó, konyhában eltöltött órákat jelent. Szimpatikusak az utóbbi években az étkezési kultúra színvonalának emelésére tett kísérletei, amik a – hidd el, még a magyarországinál is siralmasabb – angliai általános étkezési állapotok javítását szolgálják.

    A receptjeiből sokat főztem már, de a blogra kevés fog bekerülni. Ugyanis Jamie – nem titkoltan – szinte minden receptjét átalakítja egy kicsit a saját szája íze szerint. Tehát amikor pl. Carbonara spagettit látod főzni, akkor tudd, hogy bár az eredmény nagyon finom, az nem az eredeti étel.

    Fotó: Wikipedia

  • GGordon Ramsay. Gordon leginkább a kitartásával és a céljába vetett hitével lopta be magát a szívembe. Elég megnézni azt a műsorát, ahol lecsúszott éttermeket próbál megmenteni, és a helyek vezetőinek-tulajdonosainak, valamint Gordonnak a hozzáállását a vállalkozáshoz. Az ember hamar megérti, hogy miért mennek jól egyes cégek, és mások miért nem. Miért lesz sikeres egyes embereknek szinte minden kezdeményezése, és miért nincs ezzel így mindenki.

    Ezen túlmenően természetesen a receptjei is inspirálóak. A Wellington bélszín vagy a reggeli lazacos croissant már sorban állnak azért, hogy bekerüljenek ebbe a blogba.

    Fotó: Wikipedia

  • SSonia Peronaci. Sonia olasz háziasszonyként egy gasztroblogot kezdett el írni 2006-ban, ami azóta hihetetlen népszerűségnek örvend Itáliában. A Facebookon ma több, mint 86000 rajongója van, amit a híres séfek közül csak a nemzetközileg is ismertek szárnyalnak túl.

    Magát a blogot (GialloZafferano) bemutatom lejjebb is, így Soniáról néhány szót most. Számomra elképesztő egyszerűséggel és hitelességgel adja vissza (többek között) az olasz ételek elkészítését. Nem csak leírást és fényképet, de jól követhető videót is mellékel szinte minden receptjéhez. És ami különösen fontos! A hagyományos receptekben nem akar újítani. Ez pedig egy olyan dolog, amit manapság divat elfelejteni. Nála a bolognai lasagna biztosan bolognai lasagna, a carbonara spagetti pedig egészen biztosan carbonara spagetti lesz. Hajrá Sonia!

    Fotó: GialloZafferano

Blogok

  • GGiallo Zafferano. Sonia Peronaci blogja a világ minden tájáról mutat be recepteket. Én mégis az olasz ételek miatt nézem, és itt a nézem szó különösen helyes. Ugyanis nemcsak leírja és fényképekkel bemutatja ezeket a recepteket, ahogy azt a gasztroblogokban már megszoktuk, de a legtöbbjükhöz még videót is feltölt.

    Maga a blog egyébként kinézetét és szervezését tekintve annyira színvonalas, hogy az ember azt gondolná, legalábbis egy multinacionális vállalat van mögötte. Pedig nem. Érdemes megnézni egy-egy étel elkészítését, még ha nem tudsz olaszul, akkor is sokat lehet belőle tanulni. A videók ugyanis magukért beszélnek. Egy részük egyébként a YouTube-on angolul is elérhető.

    Íme egy videó, ahol Soinia a carbonara spagetti elkészítését mutatja be:

Könyvek, szakácskönyvek

  • CCsokoládés finomságok aranykönyve (Kossuth kiadó, 2008.) Ez a könyv már a kinézetével is csábít. Én nagyon megválogatom a szakácskönyveket, mert sok olyat láttam már, aminél a belbecs nem követi a külcsínyt, vagy még a külcsíny sem üti meg azt a mércét, amiért megvenném. De amikor ezt a könyvet megláttam, azonnal beleszerettem. Az egész úgy néz ki, mintha egy nagy tábla csokoládé lenne, ráadásul a szélei arannyal vannak befújva (sajnos ezt a kiadó által mellékelt fénykép nem adja vissza). Ezen kívül a receptek is – 300 darab van benne – egytől egyig arra csábítanak, hogy megfőzd és megedd őket. Ahogy a címe is jelzi, itt minden receptben csoki van, de nem mind édesség. Néhány sós érdekesség, mint pl. csokoládés gnocchi vagy pulyka mexikói csokoládés szószban is bekerült.

    Fotó: Kossuth kiadó

  • CLe Cordon Bleu – Főzőiskola ínyenceknek sorozat (Vince kiadó, 2007-2008.) A magyar kiadó honlapja szerint 22 kötete jelent meg itthon ennek a páratlan sorozatnak. Alapanyagonként (csirke, burgonya stb.), étel típusonként (főtt tészták, desszertek stb.), nemzetek szerint (olasz ételek, francia ételek) vagy ünnepi alkalmakként (karácsonyi receptek – ez sajnos nem jelent meg magyarul) csoportosítva mutatnak be egyszerű és bonyolult, de mindenképpen ínycsiklandozó recepteket.

    A sorozatból nem csak nagyon finom ételek főzhetők, de rengeteg hasznos tanácsot is tartalmaznak ezek a könyvek, amivel akár a kezdő hobbiszakács, akár a gyakorlottabb konyhamester is elmélyítheti tudását a témában. Javaslom beszerzésre mindenkinek, legalább a sorozat egyik darabját. Ha megszereted, valószínűleg meg fogod venni a többit is.

    Fotó: Vince kiadó

Recept keresés

Nemzeti ételek a Facebookon!